Sziasztok!
Folytatása következik a cikkemnek a fiatalkori fejlődő agyunkról.
Változó agyunk
Az állatok (például patkányok és majmok) memóriáját tanulmányozó idegtudósok felfedezték, hogy nem csak az emberek tapasztalnak infantilis amnéziát. Úgy tűnik, hogy gyakori azoknál az állatoknál, amelyek agya, mint a miénk, születésük után is fejlődik.
Születéskor az emberi csecsemő agya csak a negyede a felnőtt méretének. Kétéves korára háromnegyede lesz egy felnőtt agynak. Ez a méretváltozás korrelál az idegsejtek növekedésével, valamint a kapcsolatok tesztelésével és metszésével.
Mit jelent tehát az a tény, hogy agyunk még csecsemőkorban és kora gyermekkorban is fejlődik?
Vessünk egy pillantást a hippokampuszra, az agynak arra a részére, amely különösen fontos az epizodikus emlékek kialakulásában (a velünk történt események emlékei).
Míg az agy számos része folyamatosan fejlődik és változik születésünk után, ez egyike azon kevés régióknak, amelyek felnőttkorukban is új idegsejteket termelnek. Amikor kicsik vagyunk, például a hippokampusz egy része, az úgynevezett gyrus túlpörög, és nagy sebességgel termel neuronokat. Ezeket az új neuronokat ezután integrálják a hippokampális áramkörökbe. Bár az új idegsejtek termelése felnőttkorban folytatódik, az aktivitás üteme lelassul.
A tudósok úgy gondolják, hogy ez a gyors idegsejttermelés gyermekkorban hozzájárulhat ahhoz, hogy fiatalon nagyobb arányban felejtsünk. Hogy? A memóriaáramkörökkel való új kapcsolatok kialakításával az új neuronok tömege megzavarhatja a már kialakult emlékek meglévő hálózatait.
Emlékezet a tinédzser években
Míg a korai gyermekkort régóta az agy fejlődésének fontos időszakaként ismerik el, korábban azt gondolták, hogy mindennek már jóval a pubertás előtt vége.
De ma már ismert, hogy agyunk folyamatosan fejlődik és változik a pubertáskorban és a serdülőkorban. Különösen a prefrontális kérgünk, amely fontos a végrehajtó funkciókhoz, például a viselkedésünk ellenőrzéséhez, fontos változásokat mutat ebben az időben. És ahogy agyunk ezen területei folyamatosan változnak és fejlődnek, úgy a memóriánk is.
A visszaemlékezés dudora
Egy elcsépelt szerelmes dal szövege, a Macarena mozdulata, még az unalmas, hétköznapi dolgok is ha ez a serdülőkorunk része volt, akkor nagyobb valószínűséggel fogunk emlékezni rá 20, 30 vagy akár 40 évvel később.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a körülbelül 30 év feletti felnőtteknek több emlékük van a serdülőkorból és a korai felnőttkorból, mint életük bármely más szakaszából, akár előtte, akár utána ezt a jelenséget "visszaemlékezési dudornak" nevezik.
Úgy gondolják, hogy ez azért van, mert amikor új énképet alakítunk ki, robusztus és maradandó emlékeket kódolunk, amelyek relevánsak az adott énre nézve. Más szóval, nagy valószínűséggel olyan emlékeket részesítünk előnyben, amelyek megerősítik elképzeléseinket arról, hogy kik vagyunk. Mivel a serdülőkor kulcsfontosságú időszak a stabil és tartós én kialakulásához, ez az az időszak is, amelyre hajlamosak vagyunk a legerősebben emlékezni.
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Üdv!
Niki
