Sziasztok!
2017 őszén a Galaxy Note8-cal megérkezett a dél-koreai vállalat első hátlapi dupla kamerás készüléke, amivel megindul egy lavina. 1 év elteltével már ott tartottunk, hogy bemutatták az első négykamerásukat, ami a Galaxy A9 (2018) volt, illetve ekkor tájt érkezett az első háromkamerásuk is, a Galaxy A7 (2018). Úgy gondoltam, hogy nézzük át, milyen kameraszenzorok kapnak helyet jelenleg a hátoldalon, illetve milyen témáknál lehet a legpraktikusabb a használatuk.
Főkamera:
...vagy másabb nevén a széles látószögű szenzor, ami mindenre alkalmas. A legtöbb pillanatot vele örökítjük meg. Ez az érzékelő már a kezdetek óta jelen van a termékekben, csak éppen kisebb szenzor méretben, illetve gyengébb felbontással és fényerővel. Jelenleg a legdurvább konfigurációja: a Galaxy S20 Ultra 5G-ben foglal helyet, ami 108MP-es, f/1.8-as, 1/1.33"-os szenzor méretű. Természetesen, optikai képstabilizátorral ugyancsak ellátták, hogy az apróbb remegéseket ki tudják vele kompenzálni.
A legáltalánosabb szenzorjainak felbontása 32-48-64MP triójából kerül elő össznépien. A megapixelszám egy torz mutató, hiszen sokkal több minden áll a háttérbe, ami befolyásolja, hogy melyikkel lehet jobb képet készíteni. Ettől függetlenül 64MP fölé még középkategóriánál sose mentek, most pedig csak arról értekezünk, hogy a főkamera mire jó, mire képes!
Ultraszéles kamera:
A Galaxy A7 2018-ban látott napvilágot, majd pedig szép sorjában beépült szinte az összes okostelefonjába a Samsungnak. Különlegessége, hogy nagy látószöggel dolgozik, szám szerűsítve 120-123°-kal, amivel lehetősége lesz a felhasználónak nagyobb teret befognia anélkül, hogy panoráma vagy gömbpanoráma kép készítésével kellene vesződnie. Érdekességképp említeném meg, hogy az emberi szemnek a sztereó látó mezeje 90-100 fok.
Akkor lehet hasznos ez a képalkotó, amikor nincs lehetőségünk hátrébb menni, hogy az adott téma beleférjen, vagy ha nem akarunk hátrébb menni, mert a fókuszban lévő személyek/témák már kicsinyülnének. Hátrányai közé sorolható a sarkokban feltűnő torzulás, amit ki lehet szoftveresen kompenzáltatni, de olykor azért még ezt követően is érzékelhető, hogy nem az igazi. Használatát inkább épület, táj, beltéri fotózásnál ajánlanám. Emberre inkább ne, mert nagyon sokat torzít – pláne, ha közelről lőjük a képet. Igaz, van az a távolság, aminél alkalmazható, de azt meg kell találni!
Makróérzékelő:
Viszonylag friss érzékelőről van szó, hiszen először a Galaxy S10 Lite-nál és a Galaxy A71-nél mutatkozott be. A makró lencse használata akkor tökéletes választás, amikor a főkamera elveszti a fókuszt, mert olyan közeli témát szeretnénk megörökíteni. Gondoljunk pl.: egy apró gravírozásra, fűszálon lévő harmatcseppre, aprócska rovarra vagy bogárra, dokumentáció digitalizálására, stb.
A lényege, hogy a fotózandó téma 4-5 cm-es távolságban legyen. Ekkor tűéles fotó készíthető. Hátrányai között említhető, hogy olykor a nagy készülékváz beárnyékolhatja a témát, és hiába kapcsolható fel a vaku afféle segédfénynek, ha csillogós tárgyat örökítenénk meg, akkor látszik a végeredményen a vakufénye.
ToF / Lézeses autófókusz:
Egy kaptafa alá tenném a két érzékelőt, hiszen előbbi a „régimódibb”, utóbbi a „profibb” megoldás. Alacsony megapixelszámon dolgozik a ToF, ami azért felel, hogy mélységélesség témakörben szebb képeket tudjunk készíteni. Elég csak magunk elé képzelni az Élőfókusz funkciót, aminél közreműködik a főszenzorral, és úgy határozza meg, hogy mi legyen éles, és mi már bokeh-s.
Javasolt megfelelő fényi adottságokban az alkalmazása, másrészről elszámolhatja magát az algoritmus és rossz helyre húzza a választékot (éles/homályos). Portrék készítésére találták ki, illetve, ha olyan képeket szeretnétek lőni, ahol a háttér látszik is, de amúgy a fókuszban nem az van, hanem a főtéma. Jellegzetessége még, hogy az elmosott képeknél van lehetőség a bokeh beállítására, hogy a fények pl.: csillagként, szívecskeként vagy más egyébbe „csillanjanak vissza”
A lézeres autófókusz sokkal profibb megoldás. A Galaxy Note20 Ultra-nál mutatkozott be. A lézer letapogatja a környezetet, ezáltal pontosabban tudja behatárolni, mi van egy távolságban, és mi van a mérttől távolabb. Pontosabb, gyorsabb, precízebb.
Telekamera:
A Samsung régóta úgy van a teleoptikával, hogy szeretné beépíteni a termékeibe, de csak akkor, ha olyan fejlesztési szintre kerülnek vele, hogy normális képek készülnek. Legelőször a Galaxy A9 2018-ban mutatkozott be az első ilyen érzékelője, ami 1/3,9 inches szenzor mérettel rendelkezett. A 10MP-es képalkotó 52mm-es átfogásra volt képes, és 2x-es optikai zoom-ot kaptunk. (Nyilván lehetne felhozni a Galaxy K Zoom-ot, mint afféle nulladik projektet, de most azt hagyjuk ki.) Az első periszkópos elképzelés a Galaxy S20 Ultra-ban debütált, aminél 10x-es optikai zoom-ot és 100x-os hibrid zoomot kaptak a felhasználók.
Nem csak arra jó ez a képalkotó, hogy messze lévő témát hozzon közelebb, hanem arra is, hogy akár egy jóféle portréképet is lőjünk vele. Kevesen tudják, de a portré objektívek 85mm körül hozzák a legjobb képeket, ha éppen DSLR fényképezőgépnél nézzük. A Galaxy S20 Ultra-ban lévőt 103mm-nek lehet megfeleltetni, míg a Galaxy Note20 Ultra-ban lévőt 120mm-nek.
Már csak az a kérdés, hogy a jövőben még milyen optikát találnak ki, amit mindenképp az okostelefonokba akarnak tenni.
Üdv.:
Krisz
