Sziasztok!
Szárítógép: világpusztító, felesleges luxus vagy racionális döntés a háztartásban?
Persze, hogy a legzöldebb a szabadban kiteregetni a ruhákat, de azért egy korszerű szárítógép, pláne télen még nem dönti romba az ökoszisztémát.
A romantikus esti teregetéseket, a természet ingyen munkáját leváltani egy elektromos energiát fogyasztó gépre? Meghalnak a bálnák, elporladnak az esőerdők, ha ilyesmi áll üzembe egy úgy-ahogy zöld lelkű, többé-kevésbé környezettudatos technológiai háztartásban?
Honnan jöttek ezek a masinák?
Az első szárítógépet a 18. század végén barkácsolhatta össze egy francia mester. A ruhák ezekben a kezdetleges masinákban még kézzel forgatott, lyuggatott dobban száradtak - nyílt tűz felett. Természetesen füstszagúak lettek, ha pedig a forgatással megbízott cseléd egy kicsit nem figyelt oda, időnként ki is gyulladtak, szóval ez még nem volt az igazi.
A mai gépek ősének tekinthető első elektromos gép egy J. Ross Moore nevű feltaláló nevéhez kötődik, aki gyűlölt télen a szabadban teregetni. Ezért kezdetben egy külön kis pajtában, egy tűzhely fölé akasztotta a ruhákat és ezt a szárítókunyhót zsugorította végül háztartásigép-méretűre hosszas kísérletezés után. Az elektromos szárítógép ötletét 1938-ban karolta fel a Hamilton nevű iparvállalat, az első lakossági modellt rendkívül ötletes módon June Day néven kezdték forgalmazni.
A 40-es években már üvegablakos változat is volt, a szárítógépek fejlődése és sikere pedig azóta is töretlen. Természetesen a saját területén zajló háborúval sosem szembesült, kényelmes és nyersanyag-gazdag Amerikában terjedt el igazán durván a gépi szárítás. Mai becslések szerint a háztartások 80%-ában van szárítógép, de ha nem is a háztartásban, hát legalább az amerikai sorozatok ikonikus egymásba szeretős helyszínén, a társasházi közös mosóhelyiségben biztosan találni pár példányt belőle. A háztartások elektromosenergia-fogyasztásában a hűtők-fagyasztók után a szárítógépek állnak a második helyen az USA-ban!
Régen a légkört fűtötte, ma már csak a lakást
A legelső, igazán nagy tömegben elterjedt gépek még az úgynevezett légkivezetéses módszerrel dolgoztak. A forgó dobban forró levegő gyűjtötte magába a ruhából kipárolgó nedvességet, a némileg lehűlt párás levegőt pedig egy ventilátor a falba vágott nyíláson keresztül a szabadba áramoltatta. Ez nyilván nem valami környezetbarát dolog, a teregetés nehézségei alól felszabadult háziasszonyok gyakorlatilag közvetlenül a légkört fűtötték a szárítógépben hővé alakított elektromos energiával.
Javult a helyzet, amikor megjelentek a kondenzációs szárítógépek. Ezek már visszahűtik a forró, párás levegőt és kondenzálják, kicsapatják a benne felgyűlt nedvességet. Ami mellesleg gyakorlatilag desztillált víz: egy textilen átszűrve akár hasznosítható is, mehet például a gőzölős vasalóba, vagy bárhová, ahol fel tudjuk használni.
A legfejlettebb, legtakarékosabb szárítógépek pedig a hőszivattyús modellek, amelyek a kondenzáció során felszabadult energiát is hasznosítják, így energiafelhasználásuk jóval visszafogottabb a kondenzációs gépekénél. Ráadásul még a ruhákat is jobban kímélik, mert alacsonyabb hőmérsékleten szárítanak.
Egy korszerű, átlagos árfekvésű (150-200 ezer forint) mai hőszivattyús szárítógép energiaigénye másfél-két kilowattóra egy-egy szárítási ciklusra, 7-8 kg mosott ruhára vetítve. A kondenzációs gépeké viszont inkább 2,5-4,5 vagy még több kWh ciklusonként, durván két-két és félszerese a hőszivattyúsnak!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Üdv!
Niki
