Támogatás

Open search

Miért válasszam a QLED kijelzőt?

Highlighted
Superuser I
Superuser I

Miért válasszam a QLED kijelzőt?

A QLED azaz a Quantum Dot kijelzőcsaládot először 2017-ben mutatta be a Samsung. A széria célja nem volt más, mint a szokványos LCD kijelző megjelenítő felturbózása a jobb színvisszaadás és a fogyasztás csökkentése végett. És nem mellesleg ezzel együtt fel akarták adni a leckét az OLED kijelzőknek, nézzük hogyan is sikerült ez.

 

LCD – az alapok

Szóval a QLED igazából egy LCD kijelző, na de mi is volt pontosan az az LCD? Nagyon leegyszerűsítve az LCD (Liquid Crystal Display – Folyadékkristályos kijelző) lényege a következő: veszünk egy nagy fehér háttérvilágítást, és elépakolunk több millió apró vörös, zöld és kék színű ablakocskát, mindegyiket külön zsalugáterrel, amiket egyesével, különböző intenzitással nyitogatva, csukogatva meghatározzuk, hogy mennyi fény jusson át rajtuk. A három különböző fényerejű alapszínből pedig előáll egy képpont konkrét színe. Hogy ez a fizikai szinten hogyan valósul meg, nem fontos tudnunk. Nézzük csak mi is ennek a technológiának a hátránya: egyfelől szükségünk van egy tökéletesen fehér és tökéletesen homogén (azaz minden pontjában azonos) erejű fényforrásra. Talán nem csoda, hogy a tökéletes nem létezik, de egész jól megközelíthető. A manapság használt LED kijelző néven emlegetett panelek háttérvilágítását LED-ek adják, ez nem keverendő össze az OLED vagy AMOLED kijelzőkkel – róluk majd később. Azt hihetnénk, hogy a háttérvilágításként használt LED színe eredendően fehér, de sajnos ez fizikai képtelenség. Na várjunk csak, a telefonunk „vakuja” is fehér és LED, akkor most hogyan is van ez? Ha közelebbről megnézzük a vakut, láthatjuk, hogy sárgás színe van, amit a foszfor ad neki. Ezek igazából ultraibolya vagy kék színű LED fényforrásokat takarnak. A foszfor a besugárzott kék fény hatására fehér fényt bocsájt ki, hasonlóan a fénycsövek fehér porrétegéhez. Na de mit is jelent ez nekünk a kijelzőnknél? Sajnos azt, hogy ez a fehér nem lesz tökéletesen fehér, azaz (nagyon pongyolán megfogalmazva) nem egyenlő intenzitásban tartalmaz kék, zöld és piros fényt, hanem eltolódik a kék felé. Emiatt a sima LCD kijelzők piros színvisszaadása mindig is elmaradt az OLED kijelzőkhöz képest. Ráadásul szükségünk van a piros, zöld és kék színű színszűrőkre, amik csak az adott hullámhosszúságú (színű) fényt engedik át, a fehér fény többi részét elnyelik, így a háttérvilágítás erejének jelentős része elvész.

 

QLED

A Quantum Dot kijelző turpissága, hogy nem foszfort használ a fehér háttérvilágítás előállítására, sőt nem is állít elő fehér háttérvilágítást. A kék színű LED háttérvilágítás megmaradt, azonban az egyes képpontokban a piros és zöld színeket (a kék ugyebár adott) nanokristályokkal állítják elő, amik nagyjából 3-10 nm átmérőjűek. A foszforréteghez hasonlóan ezek a kék besugárzott fényre más színű fényt sugároznak ki, esetünkben nem fehéret, hanem pirosat és zöldet. Előnyük, hogy különböző adalékolással nagyon pontosan beállítható az általuk kibocsátott fény színe, így nincs tovább szükség a színszűrőkre a három alapszín előállítására. A kéket a háttérvilágítás adja, a zöldet és a pirosat pedig a „zöld” és „piros” nanokristályok. Ezáltal kevesebb besugárzott energiával is el tudjuk érni ugyanazt a fényerőt, azaz takarékosabb lesz a kijelző – a színszűrők kb. 30%-át nyelték el a háttérvilágításnak. Másfelől a nanokristályok eltérő mennyiségével, azaz például a zöldnél több piros részecske hozzáadásával az LCD-knél megszokotthoz képest teltebb színteret kapunk.

 

Összehasonlítás

A QLED kijelzők igazi vetélytársa csak az OLED lehet, de a látszat ellenére a két technológia nem csak egy apró vonalban tér el egymástól. Az OLED kijelzőben minden egyes pixelt 3 darab LED alkotja, egy kék, zöld és piros LED, azaz ennek a kijelzőnek nincs háttérvilágítása, minden egyes képpontja egy-egy különálló fényforrás. Ez a kijelző felépítését nagyban leegyszerűsíti, hiszen nincs szükség mindenféle belső polarizáló és fényszűrő rétegre, mint az LCD-nél. Az OLED kijelző emiatt még a vékony QLED-nél is vékonyabb tud lenni, ráadásul flexibilis formában is készíthető.

Felvetődhet bennünk a kérdés, hogy melyik technológia is jobb. Erre minden jóérzésű tanult mérnök a következő kérdéssel felel: Na de milyen szempontból? Szóval vegyük szemügyre szépen sorjában, kezdve a konkrét képalkotási tulajdonságokat.

 

Fényerő

A QLED panelek a nanokristályoknak köszönhetően nagy fényerő esetén is pontos színmegjelenítést tesznek lehetővé, ahol az OLED technológia már gyengélkedik, úgymond szaturált lesz a kép. Továbbá a háttérvilágítás miatt alapból is nagyobb fényteljesítményre képes LCD panelek – így a QLED is – nagyobb szórt fénnyel rendelkező helyeken (mint például az alábbi képen) mindenképp jobb választás. A QLED kijelzők fényereje az 1400-1500 nit-et is elérhetik, míg az OLED panelek 700 nit környékén járnak, ez jelentős különbség.

samsung_comm_01_01.jpg

 

Betekintési szög

Ezen a területen az LCD panelek hátrányban vannak a folyadékkristályok szerkezete miatt, de folyamatosan javulnak évről évre. Ez alól a QLED kijelzők sem kivételek, így még itt van mit behozni az OLED-hez képest. Nagyobb szögek esetén mind színben, mind kontrasztban látható a torzulás, de egy kijelzőt leggyakrabban szemből, vagy közel szemből nézünk, így ez a legtöbb felhasználónak nem jelent problémát.

 

Fekete mélység

Ezen a téren az OLED kijelzőket nem lehet megverni, hiszen minden pixelük külön fényforrás, így a fekete képpontok egyszerűen nem sugároznak ki fényt, ennél közelebb pedig nem tudunk jutni a semmihez azaz a feketéhez. Ezzel szemben az LCD paneleknek a fekete képpontoknál tökéletesen meg kéne akadályozniuk a háttérvilágítás átszűrődését, és akármennyire is próbálkoznak, ez mindig a háttérvilágított kijelzők hátránya lesz. A részekre bontott és külön vezérelhető háttérvilágítás segít a helyzeten, de a szomszédos területekről ekkor is beszivárog a fény. Ezt orvosolandó, a Samsung idén bemutatott QLED tévéiben fellelhető egy tükröződésmentes réteg, ami szinte, de csak szinte elmossa az OLED és a QLED közötti határt, és igazából csak gyenge fényű helységben érhető tetten a különbség.

 

Színtér

Az LCD panelekkel szemben az OLED mindig is uralta ezt a területet, leginkább a piros színek terén, de a QLED kijelző felrúgta ezt az egyeduralmat, és az OLED panelekkel egy trónon osztoznak. Míg a mélyebb feketék miatt az OLED panelek a kis fényerejű színekben erősebbek egy hajszálnyival, addig a QLED panelek nagy fényerőnél izmosabbak.

 

Ezek alapján kijelenthetjük, hogy ha nem is sokkal, de az OLED panelek „szebb” képet adnak, bár ez mindenkinek szubjektív megítélése. Ha ez így van, akkor miért öl pénzt a QLED technológiába a Samsung? A válasz egyszerű, nem csak a lehető legjobb képminőség számít egy kijelző választásánál. Mutatom mit értek ezalatt.

 

Élettartam

Tetszik vagy sem, de a fényforrások öregszenek, és idővel vesztenek fényerejükből. Ez a probléma egyszerre sújtja a QLED és OLED kijelzőket is, de eltérő módon. A háttérvilágítás öregedése minden fényforrásra ugyanúgy hat, hiszen ugyanannyi ideig működtek, így csak az apró gyártási eltérések miatt veszthetnek eltérő módon a fényerejükből. Ezzel szemben az OLED kijelző esetén a fogyasztott tartalom függvényében előfordulhat, hogy bizonyos képpontok sokkal többet működnek, így eltérő mértékben csökken az erejük, ez idővel halványabb foltokat okozhat a kijelzőn. Nem beszélve arról, hogy az egyes képpontokat alkotó különböző kék, zöld és piros LED-ek is eltérő módon öregednek. A statisztikák szerint az OLED kijelző kék fényforrásai akár kétszer olyan gyorsan is veszthetnek fényerejükből (idegen szóval degradálódhatnak), mint a zöld vagy piros társaik. Ez hosszútávon megnövekedett fogyasztással és színtorzulással jár. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a kék színek fokozatosan elhalványulnak, majd el is tűnnek. A gyártók tisztában vannak a jelenséggel, így úgy programozzák a TV-ket, hogy idővel nagyobb teljesítménnyel hajtsák meg a jobban „elhasznált képpontokat”, így próbálják megtartani a színhűséget. Ezt azonban nem lehet a végtelenségig tartani. Az újabb OLED kijelzőkre a gyártók 100.000 üzemórát is ígérnek, ami már megegyezik az LCD panelek régóta meglévő és bizonyítást nyert élettartamával, de mivel csak 5 éve vannak igazán piacon az OLED panelek, így erre az ígéretre semmi tapasztalati megerősítésünk sincs.

 

Beégés

Beégésről akkor beszélünk, ha egy-egy képpont hosszú időre ugyanazt a színt jeleníti meg, és ennek következtében az a szín „beég” a pixelbe, szellemként ott kísért minket egy jó darabig. Ez a jelenség régen a CRT és plazma kijelzőkre volt jellemző, és az OLED technológia is szenved ettől a jelenségtől. Emiatt az OLED kijelzőt nem célszerű állókép megjelenítésére huzamosabb ideig használni. A leggyakoribb gondot kedvenc TV csatornánk logója jelenti, ami állandóan ott figyel a képernyő valamelyik sarkában. Továbbá a Samsung által bemutatott élő tapétához hasonló „Háttér mód” funkciója sem lenne kivitelezhető hosszú távon OLED kijelzővel. Akinek a mobiltelefonjában úgynevezett „Always-on-Display” kijelző van, talán már észrevette, hogy a megjelenített tartalom vándorol, néha helyet változtat a kijelzőn. Ennek oka pontosan a beégés elkerülése.

samsung_comm_01_02.jpg

 

Fogyasztás

Az OLED kijelző mindig csak a szükséges képpontokban világít és csak annyira amennyire ott éppen kell, míg a QLED panelnek folyamatosan megy a háttérvilágítása. Vajon melyik fogyaszt kevesebbet? Sajnos az intuíciónk becsap minket. Az OLED-nek csak a sötét színeknél van jelentős előnye, ahol akár 60%-kal kevesebbet fogyaszthat, viszont a világos árnyalatoknál, akár 2-3-szor annyi teljesítményre is szüksége lehet. Ennek az az oka, hogy az apró különböző színű fényforrások egymáshoz képest is eltérő, és rosszabb hatásfokkal rendelkeznek, mint a QLED panel háttérvilágítása. Ez a mérések alapján átlagos használat esetén akár 20-30%-os többletfogyasztást eredményez az OLED TV-k számára QLED társaikhoz viszonyítva.

 

Összegzés

Ezek után mindenki eldöntheti, hogy miként vélekedik a QLED vs. OLED témában, sőt örülnék is neki, ha megosztanátok saját meglátásaitokat ezzel kapcsolatban, hátha kihagytam egy fontos aspektust. Talán az írásomból már kiderült, hogy én személy szerint az OLED-et tartom a leheletnyit szebb kijelzőnek, annak ellenére is, hogy mennyit fejlődtek a QLED panelek 2018-ra (és kíváncsian várom, mivel rukkol elő jövőre a Samsung). Összességében, mint termék azonban a QLED-et egy időtállóbb megoldásnak, így jobb befektetésnek is tartom TV kategóriában. Én erre tenném le a voksomat.

Legelismertebb szerzők